-Hogy mégis miért érdemes, és hogyan? –
Utálok magolni… – hallottam nem egyszer az iskolában, vagy a magántanítványaimtól.
A mai felnövekvők mások. Ez nem közhely, és nem igaz, hogy minden generáció mindig más, és azért más a mai is. A világot behálózó netkultúra nem létezett ez idáig. A digitális forradalom életünk gyökeréig hat, jobban, mint eddig bármi. Aki a digitalizáció előtt nőtt fel, egyszerűen sok szempontból máshogy szocializálódott. A legújabb, a Z, A generáció tagjai máshogy gondolkodnak, mások a prioritásaik, másképp kommunikálnak – és máshogy tanulnak.
Mindezekről nagy szócsaták szoktak folyni közösségi felületeken, baráti társaságokban, családon belül, az iskolákban. A vitát mindig az generálja, hogy ítéletet teszünk a tények mellé.
Hogy mindez a „máshogy élés” nagyszerű, mert a mostani gyerekek gyorsabbak, szemfülesebbek, adaptívabbak stb. A másik oldal viszont azzal érvel, hogy közben hamarabb kiégnek, nem tudnak koncentrálni, elmélyülni, sosem lesz olyan általános műveltségük, mint a tőlük idősebbeknek.
Tény, hogy a tanárok sok humán változóval szembesültek az elmúlt évtizedekben. Például azzal is, amiről ez az írás szól: hogy nem megy a gyermekeknek a memorizálás. Egyszerűen unják, és ezért offolják – hogy egy új szlenggel élve fejezzem ki az elutasítás tényét. A 10-20 évesek zöme úgy tanul, hogy közben mellette online a telefonja, be van kapcsolva a laptopja, chatel, információkat néz, zenét is hallgat, miközben le kellene tudnia a kötelességeit, azaz a tananyagot.
A memorizálás nem szórakoztató tevékenység, ám olykor elkerülhetetlen, és bármily különösen hangzik, léteznek előnyei, és vannak technikái.
Lássuk először néhány előnyét.
- Ha memorizálsz, tartósan koncentrálsz valamire. A koncentráció fejlesztését naponta végeznünk kéne, mert mindenütt szükség van rá minden területen.
- Közben nem figyelsz másra, kiszakadsz a világból, megélsz egy jelenléti állapotot. Fókuszált vagy.
- Memorizálás közben úgy tudod rögzíteni a tudást, ahogy szeretnéd, és olyan „dobozba” téve az új információt, ahova szeretnéd. Hisz ez tudatos folyamat, nem ösztönös tanulás, mint pl. a filmnézés közbeni nyelvtanulás.
- Amit egyszer megtanulsz, az mindig elővehető. Akkor is, ha úgy gondolod, elfelejtetted. Ez nem igaz. Ha újra tanulod, ismerős lesz, és már nem kell annyi időt fordítani rá. Az ugyanazon információk többszöri tanulása a legstabilabb tudás. Mint amikor egy háznak vastag, mély alapja van.
Mégis hogyan? A technikák…
- Az elején ne kapcsolj ki semmit, ha úgy is tudsz memorizálni. Bár a telefon, az üzenetírás vitathatatlanul csökkenti a tanulás hatékonyságát, de várd meg, amíg ösztönösen teszed félre a kütyüket.
- Sose állj úgy neki, hogy utálod. Még a kémiát is meg lehet szeretni, a képletek is bírnak érdekesek lenni – hát még a nyelvtan… Valahogy szeresd meg, még ha ideiglenesen is.
- Hogy telhető szimpatikussá egy szörnyű szabály vagy képlet? Fantáziával, csakis. Amit lehet, személyesíts meg, kössed valakihez, valamihez, játssz vele. A te fejed a te birodalmad. Hogy mit hogyan, kihez, mihez kapcsolva jegyzel meg, a te ügyed! Csak használd korlátlan kincsed, a fejed és a képzeleted.
- Jutalmazd magad. Ha valamit megjegyzel, amit utálsz, ami szörnyű, de neked mégis sikerül, minimum jár neked magadtól egy ilyesmi dicséret: „Nem azért, de még erre is képes voltam! Akkor mi mindenre leszek képes később!” De vehetsz egy finom jégkrémet is, ha épp nem fogyókúrázol.
Csak ötleteltem. Szerintem a mai generáció, amelyik nemcsak adaptívabb, kreatívabb is az elődjénél, még legalább ennyi előnyt és technikát tudna felsorakoztatni, ha nem többet. Hajrá!